-Szívesen szinkronizáltad a Bűbájos boszorkányokban Shannen Dohertyt?

-Nagyon szerettem! Annál is inkább, mert amikor Hirt Ildikó rendezte, Ullmann Móni és Kökényessy Ági volt a két testvérem, hihetetlen jól éreztük magunkat. Volt úgy, hogy csak ültünk, ültünk, és beszélgettünk négyen. Jól összehozott minket ez a közös munka. Cirka egy évig forgattuk együtt, aztán én kiszálltam belőle, egyeztetési problémák miatt. Meg kihalt a figurám...igazán sajnáltam.

-Annyira jól éreztétek magatokat, hogy nem is munka, hanem szórakozás volt boszorkánykodni?

-Nem, nem! Kemény munka volt. Megküzdöttünk pédául a szöveggel, enyhén szólva, némi kívánnivalót hagyott maga után. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy ott helyben mi magunk írtuk át, annyira nem lehetett szájra rakni.

-Túl mindezen, milyen volt neked a boszi történetfolyam?

-Jópofa. Úgy vettem, mint egy mesét. Tele volt helye poénokkal, izgalommal...

-Tudjuk, nem sorrendben szinkronizáltok, mégis, követhető volt minden egyes epizód?

-Igen, mert velünk, a főszereplőkkel, mármint a hangjukkal történtek dolgok. És ha mégis elkeveredtem, lapozgattam a szövegkönyvben, aztán végül összeállt annak a három epizódnak a története, amit egy nap alatt felvettünk.

-Hogy állsz te magad a boszorkánysággal?

-Engem mindig vonzott a misztikum. Skorpió jegyben születtem, erre mondják, hajlamos a fura, titokzatos dolgokra. Persze, túlzásba nem viszem, és lassan ki is növök belőle, leginkább kamaszkoromban és utána pár évig voltam „elvarázsolva”.

-Most így megállapodottan, hidegen hagyott a sorozat? Nem sompolygott elő valami sustorgó szellem benned?

-De bizony, elősustorgott. Nem átallottam felmenni a netre és utánanéztem egy-két boszis oldalnak. Természetesen csak a fehér mágiának! Már csak kíváncsiságból is...Magával a spiritualitással hadilábon állok, de mint református ember, hiszem, hogy földi életünkön kívül valami van. Muszáj lennie... Ez a meggyőződésem és a boszorkányság két dolog. Lehet, valahol mégis összefügg. Ezen még nem gondolkodtam... Száz szónak is egy a vége, engem úgy érdekel a boszorkányság, mint egy jó könyv, egy jó film. Szívesen nézek például kicsit rémisztgető, a misztikumra, boszis krimire építő mozit.

-És ha úgy vesszük, mint ahogy az Ótestamentumban írva vagyon: a Jó és Gonosz harca? Persze, leegyszerűsítve.

-Abszolút így van! Ezek nagyon mélyen érintettek. Meg furcsa álmok...

-...mintha valóságosak lennének?

-Igen...Olyanokat álmodtam, hogy amikor felébredtem, arra gondoltam, az előző életemben jártam. Annyira nem evilági volt... Vagy amikor álmomban látom magam, én vagyok, de másik alakban. És nem tudom, mi van: előző életemből szűrődött be az álomkép, vagy a vágyaim öltöttek alakot? Nincs válasz.

-Vagy valahol mélyen, a gyermekkorodban. Öntöttél ólmot?

-Persze... Ócsán, egy parasztházban, amikor még táncházba jártam. Szilveszterkor kiöntöttük az ólmot, és naná, semmi nem jött ki belőle, viszont jópofa volt. Játék, amiben nem hittem.

-Mi nem játék?

-Például az, hogy megálmodom előre a dolgokat. Megint az álom, nekem ez az erő adatott meg... Tizenhat éves lehettem, amikor azt álmodtam, hogy egy fiú, aki nagyon tetszett, megcsókol. Persze, semmi esélyem nem volt. Párnap múlva házibuliba mentem, ott volt a fiú is, és mi történt? Az, amit megálmodtam! Szóról szóra, képről képre. Mit mondjak, felállt a szőr a hátamon... Még most is.

-Ébren nem éreztél valami szokatlant magadban?

-De, de...Megérzem, amikor azokkal történik valami, akik fontosak az életemben, akármilyen messze laknak tőlem, akármilyen régen láttam őket. És rendre kiderült, valóban akkor történt velük nem mindennapi eset, amikor megéreztem. De olyan is volt, hogy valakire egész nap gondoltam, és tessék, aznap vagy másnap összefutottam vele.

-Ha úgy vesszük, ez is a boszorkányerő egyfajta megnyilvánulási formája.

-Meg az érzékenységemé, az empátiámé. Könnyen felveszem mások rezgéseit. A kártyavetés sem jelentett többet játéknál, nem könnyítette meg az életemet, pedig az is boszorkányság.

-Nyilvánvaló, a veled született beleérző képességed a színészettel gazdagodott. Szakmai döntéseknél is előjött?

-Elő, de amikor kevésnek éreztem, megpróbáltam a Jóistennel beszélni, vagy magamba, a legbensőmbe nézni. És minden egyes esetben bebizonyosodott, hogy jól döntöttem.

-Kiknek szól szerinted a Bűbájos boszorkák sorozat?

-Kamaszlányoknak. Egymásután jöttek a kollégák azzal, hogy adjak autogramot a lányuknak, mert megőrülnek a sorozatért.

-Nem vagy te boszorkány?