-Milyen kedvvel fogtál hozzá a boszikhoz?

-Életem egyik legjobb munkája volt, ami azért is lehetett így, mert egy nagyon helye lányt szinkronizáltam. Ha nem is vagyok olyan szép, mint ő, viselkedésre eléggé hasonló hozzám ez a Rose McGowan nevű színésznő, aki vadóc, szertelen, féktelen, és állítólag eléggé furcsa körülmények között keveredett a szakmába. Fantasztikus volt a sorozat magyar szövege! A színésznek, amikor meg vannak számlálva a percei, és nem lehet húzni-vonni az időt, a hibalehetőség pedig minimális, kész jutalommunka.

-Hogyan kerültél bosziközelbe?

-Kicsit renitens módon, hiszen nem velem kezdték el a sorozatot. Én csak akkor keveredem elő a süllyesztőből, amikor Prue, a legidősebb nővér meghal, És Paige, a három nővér féltestvére, megjelenik a temetésen, valahol a harmadik évad táján. Ezért nem ismerem például igazán jól Prue halálának hátterét. De Hirt Ildikó, a szinkronrendező vélhetően addig mazsolázott, amíg viselkedésre, hangra, naiva szerepkörre és minden egyébre figyelve, engem megtalált.

-Dramaturgiai és cselekményszövési szempontból hogyan ítéled meg a sorozatot?

-Az elejét nagyon jónak tartottam. Eszméletlen jó a humora, csípős és üde, az operatőri munka profi, rendkívül jól ülnek a dialógusok, szellemesek, szépek és helyesen erotikusak a csajok. Ráadásul - hiszen hús-vér nők vagyunk, nem mindegy - van benne egy-két elég jó küllemű, nem macsóféle pasi... Mindenféle olyan fűszer benne van, ami egy kerek dologhoz kell. Nem tudtunk úgy elmenni a stúdióból, hogy ne olvastuk volna végiga forgatókönyvet. Tudni akartuk, mi lesz egy-egy epizód vége. ..Mindenki a saját szereplőjéért izgult, leginkább Kökényessy Ági és én, ráadásul mi ketten a privát életben is jó barátnők vagyunk, valószínűleg ez is hozzájárult a valóban nagyon jó hangulathoz.

-Eltekintve a hullámvölgyektől, téged megérintett a boszorkányos csodavilág?

-Nem. Szemernyit sem. Én két lábbal állok a földön. Semmifajta misztikum nem fog rajtam, Harry Poterrel és A Gyűrűk Urával ki lehet kergetni a világból...

-András-napi gombócfőzés, ólomöntés? Kimaradt?

-Ki! Helyette kosarat fontam, koszorút kötöttem, hajba valót fűztem, kukoricacsuhéból csináltam ezt-azt... Megvolt, amit kislánykoromban szerettem játszani. De nem voltam piromániás, gyújtogató, és nem akartam boszorkány lenni. Szívesen játszottam viszont szerepjátékokat, nem véletlenül lettem színésznő. Azt hiszem, a varázslás, a csoda, az álomvilág nálam Óznál véget ért.

-Ugyanakkor, ahogy mondtad, szívesen dolgoztál benne. Ha hasonló produkcióba kérének fel, elvállalnád?

-Kész örömest.