-Hogyan kerültél a sorozatba?

-Úgy, hogy nálunk általában azt, aki valamelyik sztár magyar hangja volt, egy újabb sorozatban ismét felkérik a hangjának. Erre rengeteg példa van. Alyssa Milanót először a Melrose Place-ben szinkronizáltam, és azóta több filmben. Voltam már úszómedence takarító is, tök jó film volt.

-Hogyan zajlott a Bűbájos boszorkák szinkronizálása?

-Bementünk a stúdióba, kezünkbe kaptuk a szöveget, és hipp-hopp nekiálltunk dolgozni. Amikor egyik tekercsről a másikra haladtunk, és tudtuk követni a sztorit, a boszorkák története nagyon izgalmas volt, legalábbis nekem. De aztán előfordúlt, hogy ki ekkor, ki akkor ért rá és emiatt össze-vissza haladtunk; csak bizonyos részeket láttunk, a történet a sok részletben „elveszett”, követhetetlenné vált.

-Ti boszorkányok együtt vagy külön-külön szinkronizáltok?

-Többnyire együtt, de amikor valamelyik páros jelenetben játszott másvalakivel, akkor a többi nem volt ott. Ha például egész napon át dolgoztunk, reggel a film elejét, este a végjeleneteket vettük, nap közepén pedig a mi hármunkét.

-A néző is érzi, nagyon tempós munka lehetett. Volt arra időtök, hogy egymás között beszélgessetek a sztoriról, a jellemekről, az eredeti szereplőkről?

-Munka közben igen. Én érdeklődő ember vagyok, és foglalkozom a filmmel.

-Vegyük a boszorkányságot általában, a misztikus, spirituális csodavilágot. Hidegen hagy vagy megérint?

-Abszolút megérint! Amikor például öt éves  fiam megkérdezi, hogy voltak-e sárkányok, voltak-e vámpírok én azt válaszolom: lehet... A párom viszont azonnal rácáfol, észérvekkel bizonyítja, hogy nem, nem. Ennek dacára engem nem győz meg. Például abszolút hiszek A Gyűrűk Urában, abban, hogy valamikor nagyon régen valami, valahogy úgy történhetett.

-Mire alapozod? A hitedre?

-Valaminek kell lennie...Csak úgy nem pattanhat ki a legfantasztikusabb fejből sem egy ilyen történet. Persze hiszek is...Phoebe is látott olyasmit, amit közönséges ember nem. Biztos vagyok benne, hogy egyesek különleges képességekkel vannak megáldva.

-Volt valaha az életedben olyan pillanat, amikor te magad is megtapasztaltál természetfölötti érzést? Próbáltad-e valaha az asztalon betűket mutató poharas szellemidéző játékot?

-Álljon meg a menet! A megérintett pohár nem játék! Nagyon kemény dolog! Jól tudom, mert csináltam, és örök nyomot hagyott bennem... Nem szabad belemenni, mert iszonyatosan veszélyes.

-Kérlek részletezd!

-Évekig minden teliholdkor összejöttünk négyen csajok, leültünk az asztal mellé, és poharaztunk. Egyszer aztán félelmetes dolgok történtek: a házigazda lány titokzatos tüneteket észlelt magán. Például nem tudott reggel felkelni, úgy érezte, mintha valaki ülne rajta... Máskor pedig kirepültek a tányérok, poharak a konyhaszekrényből, és darabokra törtek... Suhogott valami, valaki a lakásban. Életveszélyes volt!

-Mit tettetek?

-Elmentünk egy hozzáértőhöz, és ő kemény munkával elűzte az ártó, gonosz szellemet, amit mi a poharazással előhívtunk...Ez nem képzelgés, nagyon is valóságos volt. Hú, most is beleborzongok!

-Azóta nem ültetek le poharazni?

-Isten ments! Megfogadtuk, soha többé nem csináljuk, nem kísértjük a gonosz erőket.

-És attól kezdve elkerültek a sejtelmes jelenségek?

-Ami létezik, az attól, mert erőnek erejével nem hívom elő, még van. Teszem azt, a múltkor átjött hozzánk a szomszédunk, akinek annyi idős kislánya van, mint a fiam. Ültünk az asztalnál, a gyerekek padig szemtelenkedtek. -Hát mi választottuk őket!- mondta a szomszéd rájuk nézve. Erre a fiam nagyon komolyan felnézett ránk. -Nem ti választottatok minket, hanem mi titeket! -jelentette ki határozottan. Érted ugye?

-Igen, igen...de fontos ezt tudnunk?

-Nem tudom...Azt viszont igen, hogy a jövőmet nem akarom tudni. Hiszek abban, hogy irányítani tudom az életemet. Ha például azt sulykolom magamba, hogy elhagy a párom, előbb-utóbb elhagy. Nem véletlenül igaz a mondás: mindenki a maga sorsának kovácsa.

-Milyen jegyben születtél?

-Oroszlán vagyok, az aszcendensem Szűz.

-Hiszel a csillagjóslásban?

-Módjával...

-Ha visszanézel, befolyásolta a nagy döntésedet a bolygók állása?

-Nem. Amibe az is belejátszik, hogy egy ideig nem tudtam pontosan a születésem időpontját. És az asztrológus össze-vissza beszélt, nyilván emiatt. Amikor aztán anyukám utánajárt, és pontosan megtudtuk, mikor születtem, már valahogy nem érdekelt...nem véletlen. Na látod, ez a lényeg: semmi nem történik véletlenül!

-Az, hogy ettől nem érdekel az asztrológia...

-Várj csak. Azért annyira igen, hogy négyszeres Vízöntő fiam horoszkópját megcsináltattam. Megnyugodtam, minden rendben van. Ennyi elég...

-Előfordult furcsa, titokzatos mozzanat a hivatásodban?

-Egyszer felajánlottak egy olyan szerepet, ami nagyon meglepett. Negatív értelemben...Kiadtam, de nem utasítottam vissza, pedig rossz érzésem volt. Így ültem be az autóba, és amikor faroltam a parkolóból kifelé, bumm,  összetörtem a kocsimat. Soha nem fordult elő, jól vezetek. Nem volt ez más, mint figyelmeztetés: nem kell az a szerep.

-A Bűbájos boszorkákért rajonganak a gyerekek. Nekik való szerinted?

-Egyáltalán nem! Nagy baj, ha nézik. Szerintem 16-os karikát kellene odatenni, mert a gyerek ettől a sorozattól rémeseket álmodhat. Tele van horrorjelenetekkel, én magam többször összerázkódtam a mikrofon előtt...A Bűbájos boszorkák felnőtt sorozat.

-Ági, vannak boszorkányok?

-Persze, hogy vannak!