-Hogyan választottak ki magyar bűbájos boszorkának a sorozatba?

-Ó, abban nincs semmi varázslatos. Nem kellett hozáá sem bájitalt főznöm, sem fénylabdát robbantanom! Ennél sokkal egyszerűbben történt a dolog. Szinkronizáltam már jó néhányszor filmet is, sorozatot is... Az ember elvégzi a főiskolát, és ez természetesen következik utána, mondhatni, velejárója a munkámnak. Én színésznő vagyok, nem az utcáról jöttem be a szinkronstúdióba.

-Te voltál Salma Hayek hangja a Vadiúj Vadnyugatban, vagy Brittany Murphy a Sin Cityben...

- Nagyon sok szinkronszerepem vol, talán nem is emlékszem már mindenre. Az biztos, hogy Hirt Ildikó, a szinkronrendező jól ismert. Három éve egy napon felhívott, és megkérdezte, hogy ráérek-e, be tudok-e vállani egy olyan sorozatot, amely hetente két teljes munkanapot jelentene. Akkoriban éppen úgy állt a helyzet, hogy be tudtam szorítani a dolgot, így én lettem Piper magyar hangja.

-Más moziban is voltál Holly Marie Combs magyar hangja? Két filmje ment nálunk, a Randevú Jane-nel és a Váratlan szerelem.

-Nem. Hollyt itt láttam először ebben a sorozatban, előtte soha nem hallottam a nevét. De a Bűbájos boszorkákban 2003 óta én vagyok a szinkronhangja. Amerikában ugyan már nyolc éve megy a Charmed, de bármilyen sikeres is egy ilyen sorozat, hozzánk általában később jut el. Ilyenkor kapunk egy csomagot, és egyhuzamban megcsináljuk a részeket.

-Évekig mormoltad a varázsigéket a sorozatban... Van valami személyes kötődésed a varázsláshoz, boszorkánysághoz?

- Nincs...

-Ne mondd! Soha meg sem próbáltad?! Még a Bűbájos boszorkák sem hozta meg a kedved hozzá?

-Nem igazán. Nem vonz ez a világ, lehet, hogy egy picit félek tőle.

-Pedig olvastam egy rólad szóló cikkben, mennyire szereted a fengsujt. Az sem áll távol ettől a világtól, hiszen a kínai asztrológia alapján alakítja ki a harmóniát körülötted, a lakásodban. Az is mágia...

-A fengsuj egészen más, egy barátnőmnél találkoztam vele. Eladtam az előző lakásomat és még nem készült el teljesen az amelyikben most lakunk. Akkor költöztem oda a barátnőmhöz, aki "megfertőzött" a fengsujötletekkel. Csodálatos volt ott lakni, igazi harmóniában éltünk. Most is nagyon szívesen vagyok nála.

-Hasonlítasz-e bármiben Pieprre, aki a te hangodon szólal meg magyarul?

-Amikor a sorozat elkezdődik, Prue a legidősebb nővér, a komoly felnőtt, a két húga, Piper és Phoebe akkor még csak csetlő-botló, teszetosza, ügyetlen kislány. Aztám, amikor Prue a sorozatban meghalt, Piper lett a lányok közül a legidősebb. Ezzel együtt a szerep is úgy változott, hogy fel kellett nőnöm:én lettem a gondoskodó, a családanya, aki terelgeti a kisebb testvéreit, ezért fontos, hogy mindig helyén legyen az esze. A szertelen Piperből egyik évadról a másikra megfontól "pótmama" lett. Természetesen, egy sorozatban nem tudok beleszólni a szerepformálásba. A karaktert először is megtervezik a forgatókönyvírok, ők találják ki, mikor mi történik vele, hogyan változik, milyen lesz a viszonya a többiekhez, a filmbeli világhoz. Emellett az adott színésznő határozza meg a szereplő arcát, mozdulatait, hanglejtését.

Azt hiszem, igazán jól sikerült! A magyar rajongói oldalakon is dícsérik.

-Nekem az a dolgom, hogy Hollyra, vagyis Piperre figyeljek. Akkor vagyok jó hangja, ha megpróbálok a lehető legjobban idomulni hozzá, és átvenni az ő stílusát.

-Neked melyik tetszett jobban: a vadóc kislány, vagy a komolyabb énje?

-Több játéklehetőséget adott, amikor Prue még a sorozatban volt, akivel nagyon sokat feleselhettem. Az egész dolgot jobban szerettem au elején. De ugyan akkor minden sorozatra igaz, hogy az előre megírt, kitalált karakterek mintha kifáradnának, az ötletek többé-kevésbé ismétlődnek. A vége felé egyre inkább érződik, hogy mennyire taposómalom ez a munka. Megszokod a történeteket, egyre kevesebb az újdonság. Két év elteltével a sztori nem lehet már annyira érdekes, mint amikor a legelején szembetaláltuk magunkat a teljesen új sorozattal.

-Kíváncsi vagy Holly Marie Combsra, a színésznőre, akinek kölcsönzöd a hangod? Ha tehetnéd, mit kérdeznél tőle?

-Nem tudom. Vele még nem találkoztam,de gyerekkorom óta ebben a világban élek, és jól ismerek már sok más színészt. Kívülről egy civil szemében talán nagy dolognak tűnik, hogy mit tennék, ha összetalálkoznék egy amerikai színésznővel. De igazűból szerintem nem tennék semmit. Nincs ebben seemi különös. Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, ugyanúgy élnek, mit mi. Mindössze annyi különbséggel, hogy van személyzetük, sofőr, kertész, titkár, szobalány, szakácsnő... Talán ez lenne az, amire rákérdeznék, ha találkoznék Hollyval: arra lennék kíváncsi, hogy hány fős a személyzete.

-A Bűbájos boszorkák sorozatban a lányok között néha volt némi feszültség: Shannen Dohertyt (Prue) végül is Alyssa Milano (Phoebe) „fúrta ki” a szerepéből. A három megmaradt színésznő között végül igaz barátság szövődött, a legjobb barátnők lettek. Milyen kapcsolatod alakult ki a magyar boszilányokkal?

-Ez azért nem Amerika! Aki itthon ezen a pályán dolgozik, az tud a többiekről. Mi hárman régóta ismertük egymást. Annak idején együtt kezdtem a sorozatot Kéri Kittyvel, aki Prue-t szinkronizálta és Kökényessy Ágival, Phoebe hangjával. Aztán Kéri Kitty figurája meghalt, és a helyére jött Paige szerepére Hámori Eszter, akivel tizennyolc éves korunk óta ismerjük egymást. Tehát a sorozat nem hozott új barátságokat az életünkbe, de felelevenítette a régieket.

-Az amerikai boszik az áprilisi utolsó forgatási napon nem szégyellték a könnyeiket. Neked milyen érzés, hogy búcsút mondtál a sorozatnak?

-Nagyon más a helyzetünk. Ők  5-8 évet töltöttek ezzel a munkával, mellette szinte semmi mást nem csináltak. Az én pályámnak a szinkronizálás csak egy kis része, nem ez tölti ki az életemet, van mellette színház, tévé, film is. Amikor a filmek magyar hangját veszik föl velünk, mindig tudjuk, hogy ez egy véges történet, fel vagyunk rá készülve.

-Egyáltalán nem hiányzik, hogy nemrég még boszi voltál, mostantól meg várhatóan nem szólalsz meg többé a  legidősebb Halliwell hangján?

-Ezt nem kérdezheted komolyan! Én nem azonosulok ennyire a szinkronhanggal, hogy egyik nap boszi vagyok, másik nap nem. A színházi próbáról megyünk át szinkronizálni, én innen, a József Attila Színházból, ahol estéről estére mást és mást alakítok. Tehát az nem az én énem, ami ott van, hanem a munkámnak a része. Szeretek szinkronizálni nagyon, mert remek munkának tartom. Nagyon sok minden van benne ami érdekel, amiért szeretem, amiért oda kell rá figyelni. Sok mindent tanultam, és tanulok is belőle. De attól még nem ez a szakmai életem legfontosabb teljesítménye.

-Magát a sorozatot szoktad nézni?

-Nézni nem szoktam, csak csinálni szerettem. Még egy olyan sorozat volt, ami hasonlóan hosszú ideig tartó munka volt: a Vészhelyzet, amelyben én voltam Chen doktornő magyar hangja. Minden szinkron más és más s, egyik sem egyforma. A filmtől függően mindig más dologra kerül a hangsúly. A Vészhelyzetben például nagyon fontos volt a ritmusérzék, a néha megveszített tempó, az orvosi szaknyelv ismerete, a latin szavak használata, és az sem volt mindegy, hogyan mondjuk azokat. A Bűbájos boszorkák szinkronjánál egészen másfajta nehézségekkel találtuk magunkat szemben. Amikor először megláttuk például azt a szót, hogy „teleportál”, majdnem beletört a nyelvünk, három év múlva meg már olyan természetes volt, mintha azt mondanánk, hogy szaladgál.

-Előfordult már, hogy a villamoson valaki felkapta a fejét a hangod hallatán, hogy nocsak, itt az egyik bűbájos boszi?

-Nem sűrűn járok villamossal. De amúgy se nagyon jellemző, hogy az emberek a hangom alapján azonosítanak valamilyen szereppel.

-Téged nagyon sokan felismernek, hiszen gyerekkorod óta látnak filmen, képernyőn. Rengeteg kiváló színházi szereped mellett hosszú ideig játszottál magyar televíziós sorozatban, és egymás után kapsz szerepet az új magyar filmekben is.

-A színház hosszú történet az életemben. A mi családunkban mindenkinek köze volt a zenéhez, színpadhoz. Én eredetileg táncosnak készültem, elvégeztem a balettintézetet. Egy idő után viszont nagyon hiányzott, hogy megszólaljak a színpadon. Ezért jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, ahová elsőre nem vettek fel, de nem adtam fel. Jelentkeztem még egyszer, és akkor sikerült. Diploma óta a József Attila Színház tagja vagyok, ahol igazán otthon érzem magam. Nagyon sokat kaptam ettől a színháztól mind szakmában, mind emberségben.

-Szoktál még táncolni?

-Nem, nem szoktam. Általában inkább prózai darabokban szerepelek, de persze amennyiben valamelyik zenés darab megköveteli, akkor előfordulhat, hogy táncra perdülök.

-Piper kimondta az utolsó varázsigét. Téged milyen szerepekben láthatunk?

-Sűrű időszak elé nézek. Most fejezünk be egy romantikus játékfilmet, amely jövőre Valentin napján kerül a mozikba.(már láthattuk, mert ez egy tavalyi interjú) S.O.S. szerelem! a címe, Sas Tamás rendezte, Csányi Sándorral és Fenyő Ivánnal játszom benne. Most ennek az utómunkálatai folynak: utószinkron és a többi. Mellette Győrben és Pesten is játszom színházban. Budapesten a Csak kétszer vagy fiatal, a Kaviár és a Balfácánt vacsorára! című előadásban lépek fel. Most próbáljuk össze a Játom az utam című zenés darabot, amelyet december 20-án mutattunk be.